Kis szerelmeim

Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat pereg:
a zsenge ág gyantája csordul...
a kis kerek,

a furcsa hold alatt keresztbe
csukjátok ím
nyiló térdeiteket össze,
csúfságaim!

Szerettük egymást akkorában,
csúf kék szivem!
Lágytojást majszoltunk pohárban,
lúdhúrfüvel.

Költővé ütöttél egy este,
csúf feketém!
Gyere, hadd kaplak az ölembe
s hadd verlek én!

A pacsulidat hogy utáltam,
csúf szőkeség;
tudom, hogy tövig a gitárom
lemetszenéd!

Hej! megszáradt nyálam, csunyus kis
vöröske lány,
ragályt leheli fertőzve most is
kebled haván!

Ó, hogy gyűlöllek, kicsikéim,
benneteket!
Nőjön kebletek csecsecskéin
rút pörsenet!

Rúgjátok szét érzelmem ócska,
rossz fazekát,
- Legyetek csak egy percre, hoppsza!
ballerinák!...

Rezegjen a lapocka tája,
szerelmeim!
Csámpás csipőtöket riszálva,
fel táncra ím!

Hát értetek ontám a boldog,
szép rímeket!
Letörném a derekatok, hogy
szerettelek!

Hullt csillagok unt halma, félre,
rothadjatok!
- Vesszetek meg, Isten nevében,
kis aljasok!

A furcsa hold alatt keresztbe
csukjátok ím
nyiló térdeiteket össze,
csúfságaim!

SOMLYÓ GYÖRGY FORDÍTÁSA

Arthur Rimbaud