Kedvesem és jó magam

Miből lessz a kerités szaggató

Virágom a pincénél

Sárgul már..........

borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is

Akik lakoznak csendben valahol,

Szomorú fűz akire ráhajol,

Akiknek sírján halvány mécs lobog,

A gyötrődést azok már rég feledték:

Mi sírva élünk, ők meg boldogok.

/Ady Endre: A halottak/

Esső után/1

Felnézett az égre

"Felnézett az égre, fák közt ki a fényre,

Valamit meglátott, semmit sem magyarázott"/Nádasi István/

Y?

Gondolkodom tehát vagyok

Bazilika távlatokból

Virágom virágom

Mutass a fényfelé

Ime a nap emberek

Háziréti-tó

Sás

álmodj hintát homokozót

Ladi-ladikom

Capitan-Z

Visegrádfelé fél úton

Visegrád

Füstbe ment terv

Füstölő homályba burkoltam magam egy fáradt este
a söröm mellett ezer meg ezer
gondolat játszott el a képzelettel
birkózott a bátorság a félelemmel
teli hold fénye és bagzó macskák
visítanak az éjben

teraszról köbköd az unalom
szemen talál
kabát nélkül tántorog a magány
jámbor jószág húzza az igát..
/Nádasi István/

Bár feltehetném az illatát is

Fekete pesti est a dunán

"Éj fekete haját
túrta a lágy szél
suttogó ölelése
hideg duna langyos habja
nyaldosta fáradt bokáját"
/Nádasi István/

Magányos csónak-2

Hídon át

"Hídon át a túloldalára
nem csukta ki magát
csak nem találta a kulcsot
egy ideig tett vett sürgött forgott
majd sarokba küldte az indulatot"
/Nádasi István/

Áthidalva

esső után

Mögöttem mérföldek

Elöttem kiló méterek

Tama-Fagomba

Szentendre

Ha nem bírod már cérnával

Vissza jöttek?Vagy elsem mentek?

Enyém ez a nap

Az örök ifjú Joplin

Holtágon halt csonakok

Magányos csónak

A hullám

Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni.
/

Szerző:

Müller Péter/

Vagy éppen nyugovóratér

"Lenyugvó nap fénye villan
suhanó fák között kacéran úszunk színekbe sziszegve
mit ha fájna
a napot már varja a hold ágyába
megvetve párnával dőljön le hajlékában "
/Nádasi István/