borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is
Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akire ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok.
/Ady Endre: A halottak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése