Te csak a kezedet teszed össze,esküdözve
én pedig mint az alacsony reptű lepke
hisz por nincs már a szárnyaim gyengék
de nincs az a pénz amiért feladnám
az alacsony reptű repkedést
még egy picit cseng a fűl
meg hunyászkodik a test
a lélek most újra meg újra
szárnyalásba kezd
szárnyalni kezd velem
a már megtört ág is közvetít
még egy kis életet a termésnek
végsőkig küzd,hogy életben tartsa őt
nem sír ha lepotyanna hagyja ha kell
rohadjon alatta
nem sír ha lepotyanna hagyja ha kell
rohadjon alatta
Nádasi István(sarki fény)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése