A szabadság illata

A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás – mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy, a tömegpszichózis részeként nem tudsz teremteni. A tömegpszichózis nem kreatív; vánszorgó életet él, nem ismer táncot, sem dalt, sem örömöt; gépies.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie; ki kell hullania a tömeg-elméből, a kollektív pszichózisból. A kollektív elme a legalsóbb elme a világon – még az úgynevezett idióták is felette állnak a kollektív idiotizmusnak. De a kollektivitásnak megvannak a maga vonzerői: tiszteli az embereket, becsüli az embereket, ha azok szüntelenül ragaszkodnak hozzá, hogy a kollektív elme az egyetlen helyes út.
Szükségszerűen következett, hogy a múltban minden kreatív embernek – festőknek, táncosoknak, zenészeknek, költőknek, szobrászoknak – le kellett mondania a tekintélyről. Egyfajta bohém életet kellett élniük, csavargóéletet; ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy kreatívak lehessenek. Ez azt igényli, hogy ne élj annyira a jövőben. Ha érted, amit mondok, ha érzed, hogy igazság van abban, amit mondok, akkor a jövőben mindenki egyénként él majd, és nem lesz szükség bohém életre. A bohém élet egy rögzült, ortodox, konvencionális, tiszteletre méltó élet mellékterméke.
“Bámulatos, hogy miket lehet megvalósítani, ha nem érdekel, hogy ki kapja érte az elismerést.”
Harry Truman
“Egy pozitív hozzáállás nem fogja megoldani minden problémádat, de elég embert fog bosszantani ahhoz, hogy érdemessé tegye az igyekezetet.”
Herm Albright
Amint eltűnik a patológia, mindenki teremtővé lesz. Engedd, hogy a lehető legmélyebb megértéssé váljon benned: csupán a beteg emberek destruktívak. Az egészséges emberek kreatívak. A kreativitás a valódi egészség illata. Amikor valaki valóban egészséges és egész, a kreativitás természetesen érkezik el hozzá, s feltámad benne az alkotás vágya.

A Buddha szuperember, efelől semmi kétség, de elveszíti az emberi dimenzióját. Túlvilági jelenség. Megtalálható benne a túlvilági létezés szépsége, de nincs meg benne Zorba, a görög szépsége. Zorba nagyon evilági. Én azt szeretném, ha te egyszerre lennél mindkettő: Zorba, a buddha. Meditatívnak kell lenni, de nem az érzések ellenségének. Meditatívnak kell lenni, de tele érzéssel, csordultig szeretettel. És kreatívnak kell lenni. Ha a szereteted csupán egy érzés, amelyet nem változtatsz cselekedetté, nem lesz hatással az emberiségre. Valósággá kell tenned, materializálnod kell.
Ez a három dimenziód: létezés, érzés, cselekedet. A cselekedet foglalja magában a kreativitást, mindenfajta kreativitást: zenét, költészetet, festészetet, szobrászatot, építészetet, tudományt, technikát. Az érzés foglal magában mindent, ami esztétikai: szeretetet, szépséget. A létezés pedig a meditációt, a tudatosságot öleli fel.

A kreativitás az egyéni szabadság illata.
A kreatív ember olyan, akinek sikerül bepillantást nyernie, aki
olyan dolgokat lát, amelyeket előtte még senki, olyan dolgokat hall,
amelyeket előtte még senki – ez a kreativitás." Osho