Szüntelenül működik bennem egy elképzelt világ, és az a fontosabb. Ez az élet itt szürke, vacak és ostoba!... Nem tudom, van-e másik... Biztosan van, mert én állandóan abban járok. Müller Péter

SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt előttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,
Bolond célok után álmodozva, balgán -
Így beszélnek rólam minden utca sarkán,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok.
Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,
Egy mámoros álom lett nékem az élet,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,
Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,
Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,
Én pedig rohanok balga küzdelembe
Diadalt aratni. Milyen dőre álom,
Pedig hozzá kötve életem, halálom!
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába;
De ha harcba szólít szívem minden vágya,
Mit tehetek róla? Tán az örök végzet
Rótta rám e kínos, bús kötelességet
S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom,
Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,
Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.

Ady Endre.

Áldozat..

“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.” (Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

Az ami kéne..

Valami sivár kis puszta na az ami kéne
ahol senki nem molesztál,hol ezer színű szitakötők
járják a táncukat kint a tónál
a kis hangyák a hátukon hordják a népük lakomáját
akaratlanul lassan gyilkolni fogok
néhányat közületek eltaposok
ők lesznek majdan az áldozatok
akikért meg cseppet majd szomorkodom
de tudom én és tudhatnád te is,hogy
áldozatok nélkül nincs győzelem!!
Nádasi István.

Lenyugvó nap.

Lenyugvó nap fénye villant suhanó fák között kacéran
úszunk színekben sziszegve mint ha fájna
a napot már várja a hold ágyába
megvetve párnával dőljön le hajlékában
mint ha most tenné ezt utoljára.
"Nádasi István"

Függő játszma..

Szemembe néz..

szemembe néz és valamiképp
átjut a fény a fagyott tó vizén
emlékezés vagy felejtés
pusztítás a vagy teremtés
az ö szeme hitet el egy új mesét
mikor a fél időt várod a meccs elején
hisz kígyó ő a kebleden sejtetve csillogó szemekkel
szoros öleléssel halálos marással
gyors és mindig éber támadásra készen,ha
a félelem jelét látja megfeszül szorítása
"Nádasi István"

Megfáradt motoros..

Maksay István.

Kapaszkodj az álmodba

Kevin-sorozat

Derüre boru..

Az idő rozzant hátra maradt szekér kereke..

Tesztelgetem az új gépet:)

Mi csoda? mi?nyeremény igazoló?

Wild Duck..

Te csak a kezedet teszed össze..

Te csak a kezedet teszed össze,esküdözve
én pedig mint az alacsony reptű lepke
hisz por nincs már a szárnyaim gyengék
de nincs az a pénz amiért feladnám
az alacsony reptű repkedést
még egy picit cseng a fűl
meg hunyászkodik a test
a lélek most újra meg újra
szárnyalásba kezd
szárnyalni kezd velem

a már megtört ág is közvetít
még egy kis életet a termésnek
végsőkig küzd,hogy életben tartsa őt
nem sír ha lepotyanna hagyja ha kell
rohadjon alatta
nem sír ha lepotyanna hagyja ha kell
rohadjon alatta
Nádasi István(sarki fény)

Még amikor álmodozunk is..

Még amikor álmodozunk vagy töprengünk, akkor sem szakadunk el teljesen a külvilágtól, hisz a külvilág újra és újra eltereli a figyelmünket, illetve eszközül szolgál ahhoz, hogy fel tudjuk venni újra a fonalat. Douwe Draaisma

Álmodj..

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
	Paulo Coelho

ELTAGADOM

Eltagadom, hogyha kérdik:
»Elmult minden, nem szeretlek!«
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.

De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...

Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!

Ady Endre